A szeder és a málna keresztezéséből állították elő a 19. század végén ezt a tüskés, enyhén fagyérzékeny bogyósgyümölcs különlegességet. Tápanyagban dús, nedves talajt és támrendszert igényel. Íze a málnára és a szederre egyaránt emlékeztető, fűszeres, kissé savanykás. Mint minden “piros” gyümölcs, értékes antioxidánsokat is tartalmaz, amelyek hasznosak a szervezet számára. Termesztése hasonló a szederéhez, érési ideje viszont nagyjából megegyezik a málnáéval. Feldolgozható lekvárnak, szörpnek, gyümölcslének, stb.